„ SZÉPSÉGET AZ IGAZSÁGÉRT, IGAZSÁGOT A SZÉPSÉGÉRT”

Munkám esztétikai-, filozófiai fogalmak kibontásával foglalkozik: a tökéletesség érzéki megismerésén keresztül mutatja be világunk határtalanságát, emberi létezésünk határoltságát. Az installációban megjelenő különféle anyagok szimbolikai rendszerén keresztül többféle módon értelmezhető a mű olvasata.

Kezdő akkord a víz, mint elválasztó-egyesítő princípium, az öröklétező ősegység az élet, a teremtés kifejezője, a lélek határtalanságának megtestesítője. Ellentéteként a stabilitás, az állandóság fogalmaként a kő, mint alapelem az élettelen világ képe; mely egyben a folytonos, örök reménytelenségre ítélt küzdelmünket jelképezi (Sziszüphosz története). Az állandósághoz kapcsolható szabályos kristályokból felépülő só, a lélek, az Isten-ember szövetség jeleként a tudás, a bölcsesség szimbóluma; míg a kőzetek elaprózódásából keletkező homok, mint tisztító anyag az idő múlékonyságát, a létezés mulandóságát jelzi.      A föld, mint ősanyag magában hordja a megújulás lehetőségét, az anyaföldhöz való visszatérés újjászületésünk ígérete is lehet. Vére a bor, az igazság szimbólumaként jelképezi az emberivel láthatatlanul összekeveredő isteni természet összeolvadását, egységét.

Világunk mozgató és építő elemként a szén –életerő-szimbólum, e spirituális megtisztulás kifejezője; míg az emberi sors, az alázatosság jeleként a zöldellő fű már az egyéni létben is megnyilvánuló kozmikus törvényszerűségek szimbóluma. Az élet-halál kapcsolat kifejezőjeként teljesség szimbólum a rózsa, a szépség és vágy attribútuma. E fogalomkörhöz kapcsolva méltósággal és gőggel kiegészülve a páva már az emberi természet hiúságára utal; örök-élet szimbolikája pedig kapcsolatba hozható a babér szellemi dicsőségével, melynek koszorúja már világunk legfőbb mozgatójaként említett haszonszerző gondolkodásunk fejét ékesíti. A pénz alattomos működése az élet megvásárolhatóságát is magagában rejti, jelezvén ezzel pusztulásunk ígéretét. Sorsunk jelképeként megjelenő rendező elv, a Moirák fonala már a végzet szimbolikájához köthető. A záró/éppen nyitó anyagként megjelenő hamu, mint a létet megelőző holt anyag pedig már egy új kezdet lehetőségét hivatott kifejezni.